Cikkek : Dalszövegelés: Emil.RuleZ! |
Dalszövegelés: Emil.RuleZ!
Hajós András együttese, a fent nevezett Emil.RuleZ! abba a szűk csoportba tartozik szövegileg, melyet a Bëlgával és a Kispál és a Borzzal fémjelezhetnénk. A különbség azonban talán még nagyobb, mint a hasonlóság. "Hello tourist du bist in Budapest, capitol of Hungary" - és más izgalmak.
A jó dalszövegnek két dolgot kell tudnia. Énekelhetőnek kell lennie, és kell bírjon némi értelemmel. Ez utóbbi a nehezebb feladat, hiszen nem ritkák a csillagok között szánkázó asztráltesteket vizionáló szöveg-rémek, vagy éppenséggel az ízlést a szerelem habcsókos tengerébe fojtó merényletek. Emil!Rulez komolyan veszi magát. Prozódiai kísérleteket folytat, de teszi mindezt úgy, hogy közben rímel, szótagszámot tart - csak éppen a jelentésegységek nem esnek egybe a sorhatárokkal. De "ilyen ez a szeláví", ilyen a modern költészet, ilyen a modern humor. Hiszen ez nem más, mint a tréfa egy módja.
A Zazie az ágyban című számnak a második felét nézzük meg. Itt a fent említett prozódiai jelenséggel van dolgunk, ugyanakkor a szöveg rímelése párrím, az egymást követő páratlan- páros sorok egymásra rímelnek. A modern dílirodalomban egyébként ritka az ettől eltérő, bonyolultabb rímelés, hirtelen nem is jut más eszembe, mint Sophie Ellis-Bextor, aki rendszeresen párrímes formákat énekel.
| "Persze lehet, hogy még ma is - gondolja Eldée És már el is képzeli, ahogy felemelné A telefont, a csörgésből nem is sejtve Hogy a másik végén a pofára ejtve Valaha elhagyott Zazie-ka lóg Aki a rádióban hallva e számot, egy szót Most Eldée-vel váltana arról, hogy miért Csak a szexre emlékszik? "Csak ennyit ért A hónapok sora, az édes álmok, A versek, amiket írtál és a délutánok, Mikor a butikhoz elém jöttél és együtt Megfogadtuk, hogy mind leszedjük A csillagokat az égről..."
Ez egy régebbi dal, a poénja pedig az, hogy a dal "lírai énje", az az alak, aki akkor jelenik meg előttünk, amikor a dalt hallgatjuk, a beszélő úgy van megírva, mintha azonos lenne avval, aki éppen énekli a szöveget. Mintha Hajós András vallana szerelmének arról, hogy ő, mármint a szerelme mit is érez. Annyiban viszont, amennyiben sikeresen vegyül egymással énekes és lírai én, már egyre inkább önirónikussá válik a szöveg, hiszen nemcsak azt mondja el, hogy milyen volt "Zazie az ágyban", hanem azt is, hogy mennyire ciki, hogy éppen erről ír dalt, és nem a romantikus, együtt elköltött vacsorákról, vagy valami hasonlóról. A korai Emil.RuleZ!-t jól jellemzi ez az alanyi hang, mely egyébként szinte valamennyi slágerben kötelező.
| Ha folyamatában tekintenénk át, hogy merre is halad a jeles zenekar szövegfejlődésének trendje, akkor azt mondhatnánk, hogy egyre társadalmibb és személytelenebb szövegeket írnak. Így például az új album Hello.Tourist! című slágere már olyan dolgokkal van teletömve, hogy, idézem: "look at the hill there is a castel / it was the old king's residency / we have no more kings / because Hungary is a parlemental democracy". Ez pedig nem éppen alanyi nyafogás, mint mondjuk, hogy egy korábbi példát idézzek, A lány, aki csak derékig látszik című dal következő fordulata: "Hogy ne vegyem észre, elbújtam gyáván, / hogy ne lássam az ócska cipőt a lábán. / Sem azt a piszkos zöld kabátot, / amibe lopva zsemléket rámolt." A személytelenség azonban nem válik érzéketlenséggé. Sőt, éppenséggel az érzések polifóniájának ad teret. A hagyományos, slágergyanús dal ugyanis egynemű érzéseket vázol fel, melyekkel nemigen van lehetőségünk perelni. Most örülj, most szomorkodj - ilyeneket üzennek nekünk a slágerek. Az Emil!Rulez szövegei viszont ambivalenciát keltenek, ellentmondó érzéseket ébresztenek. Nem hagynak nyugodni.
A dalszövegek ráadásul rendszerint az élőbeszédet imitálják, ennél fogva gyakran kihagyásos szerkezetűek. A kihagyásokba pedig kénytelen a hallgató értelmet vinni - és Emilék esetében ez a siker egyik kulcsa. Hiszen a legtöbb zenehallgató torkig van már az olyan szövegekkel, melyekben mindent a szájunkba rágnak. Például: "Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet" - mely mondatban az "ez az élet" fordulat tökéletesen felesleges szájbarágás. Hiszen mindenki ismeri az "életút" kifejezést és társait, melyek nyomán már az "út" kifejezést hallva felmerül bennünk az "élet".
A www.zeneszöveg.hu információi alapján úgy tűnik, hogy a legtöbbször a Hello tourist! című szám szövegét keresik a netezők. Ennek nyilván két oka lehet: az egyik az, hogy idegen nyelven van (már akinek az angol idegennek számít), és nehezen értik meg azok, akik csak egyszer hallják. A másik ok az lehet, hogy ez az egyik legnépszerűbb számuk. Ez utóbbinak oka pedig,- hogy folytassuk az oknyomozást.- hogy a magyarok számára oly kedves "önirónia" retorikai fegyverével él, amikor eljátssza, hogy a dalt egy idegenvezetési szolgáltatást nyújtó szociológus hallgató énekli. A dal egyébként nem csak a magyarokat figurázza ki - sőt, talán minket kevésbé. Még kíméletlenebb azokkal a turistákkal szemben, akik Magyarországról éppen annyit tudnak, amennyi a dalban szerepel, és valószínű, hogy még ezt is feleslegesnek tartják. Az ilyen érdektelen, tudatlan, felszínes emberekről is szól ez a dal. Idézzünk belőle még két szakaszt, az első kettőt:
"Hello tourist du bist is Budapest, capitol of Hungary For a little money I will show you this beautiful city
I'am a student I'am 23 I study sociology on the very famous Eötvös Lóránd science university"
Nos, az első sorban az, hogy két nyelvet kever össze a beszélő, máris komikus hatást kelt, természetesen a beszélő rovására. Ha viszont tovább megyünk, akkor a második strófa már arról szól, hogy egy 23 éves egyetemi hallgatónak idegenvezetéssel kell kiegészítenie jövedelmét. A feljebb idézett strófa pedig már arról szól, hogy milyen kevés információval is beéri a hallgató, a turista. Szóval jó ez a dal...
Utoljára pedig idézzük fel a Térerő című számot.
"Winkler az ágya szélére ül Az ágyon egy nő most éppen repül Játékot űznek és a játék is őket Körbe kergeti és térerőket Találnak magukban és játsszák, hogy ők is Susogós tahók s a kezükben jó kis Mobillal szervezik a világot újra És röhögnek, röhögnek az ágyon elnyúlva "Gyere kicsike rendelünk pizzát Van itt egy kis bor, amíg meghozzák A cappricciosát, iszunk és közben Elmesélem, hogy délben leköptem Egy arcot, és a kabátja alatt Egy pisztolya volt, és láttam, hogy matat A hóna alatt, de én letéptem a fejét És jöttem, mert éreztem, hogy mára már elég A munkából, ezért most itt vagyok veled Estig és aztán majd gyúrni is megyek Mert ebben a szakmában nem leszek nyerő Ha a karomban vagy a telefonomban nincs elég erő"
Nos, ez a dal nem más, mint egy karikatúra arról az emberről, aki élősködőként tenyészik mások munkáján. A dalban egyszerre jelenik meg ellenszenvesen, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy nem tudjuk feltétlenül gyűlölni, hiszen szánalmat is ébreszt bennünk. És éppen ebben rejlik ennek a dalnak az értéke, hogy nemcsak, hogy bemutatja az ellenértékek képviselőjét, az élősködőt, hanem egyben valódi értéket is felmutat. Amikor ugyanis szánalmasnak mutatja, kiderül számunkra, hogy vannak társadalmi érzéseink, például a felelősség-érzet, melyet még azokkal szemben is érzünk, aki igazából csak ártanak nekünk.
Az együttes neve egyébként úgy van megcsinálva, hogy csak a legalább minimális internetes ismeretekkel rendelkezők értsék meg. Nincs ugyanis szó Emilről, és a Rulez! sem az angol "rules" szó szlenges átirata. Ha lefordítjuk, körülbelül annyit tesz ez a név, hogy "jó kis/király e-mail", vagy talán hogy "az e-mail jó/király". Hogy melyiket a kettő közül, azt talán nem is lehet eldönteni - minden attól függ, hogy milyen helyzetben használjuk a kifejezést. Mindig az az értelem érvényes, amelyik passzol a szituációba. Ahogy mást jelent a király a történelem órán, és akkor, amikor egy zeneszámról mondjuk.
Ezzel az emelkedett gondolattal függesszük most fel elmélkedéseinket, és hallgassunk egy kis Emil.RuleZ!-t.
További szövegek találhatóak itt: http://www.zeneszoveg.hu/dal_lista.phtml?
Sulinet.hu
|