A refrénben jók a fúvósok.

Csakacipő: Néha, mikor az ember nyugodtan végighallgatja a Bölcsidalt, igen megrázó élmény utána ennek a számnak az eleje a vad dobbal meg a gitárokkal... De aztán erre is rá lehet azért hangolódni, jó a zene, és a szövegének sincs olyan komoly mondanivalója, hogy komoly problémát okozzon a megértése, sok másikkal ellentétben.

Van egy zenekar, amit egy producer hozott össze. Van már szövegírójuk, zeneszerzőjük, szponzoruk, de nem fordítanak túl sok gondot Edit ruhájára, így minden az átlátszó pánton múlik…

Csúszda: Ez az a szám, amiben néhányan politizálást véltek felfedezni, és felszólítást arra, hogy menjünk tüntetni a Parlament elé. Pedig éppen az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy ezzel már nem lehet semmit sem elérni, és a sok vívódásnak, önmagunk gyötrésének sincs értelme. Nekem legalábbis ezt jelenti ez a dal, lehet, hogy valaki más értelmet is felfedez benne.

Ez a nő nem az a nő: Az "Az a nő" folytatása, részben ugyanazzal a dallammal, amihez refrén is adódott, a sztori viszont - ha lehet - még tovább bonyolódott. Az a nő idő közben egyedül maradt, három szék közül a pad alá esett. Tavaly is egyedül ment nyaralni, az egész időt a szállodában töltötte, elolvasta a Bridget Jones naplóját, de ez még inkább elszomorította. Idáig még viszonylag érthető, de aztán jön egy telefonhívás a sátán számáról. A vége mégis Happy End, mert kiderül, hogy egy taxi vár a nőre.

Fent: Érdekes, "sírva mulat a magyar" hangulatú dal szellemes szöveggel, a szerencsétlen, kihasznált zenészek rossz sorsáról és az élet nehézségeiről, úgy általában. (Sajnos) nem szokták a koncerteken játszani, mert nem nagyon szeretik. Pedig jó benne a gitár, és a sztori se rossz.

Hello.Tourist!: Az egyik legismertebb Emil.RuleZ! szám, ami még külön kislemezen is megjelent. Nyelvtanilag még a legnagyobb jóindulattal is helytelen szöveg, fergetegesen rossz angol kiejtéssel, de éppen ez az egyik dolog, amiért annyira jó. Egy élmény végighallgatni városnézés közben, de még jobb lehet Amazonas esőerdejének kellős közepén, a kayapo törzsfőnökkel egy sátorban ücsörögve, sörözés mellett felidézni a főváros hangulatát, nosztalgiázva egy kicsit.

Hogyan kerülnek oda?: Elgondolkodtató, ha úgy nézzük, szomorú dal, ami eredetileg az abortuszról íródott, de ettől függetlenül jelenthet mindenkinek mást. Annyira művészi, hogy már-már lehetetlen felfedezni benne a valós mondanivalót, de ha valaki már megtette, jó néha meghallgatni, és fárasztó töprengés helyett csak magát, a zenét élvezni.

Hupikék: Egy nagy Hupikék ül a felhőkön a város felett. Tök egyszerű, mindennapi helyzet. Az emberiség gonoszságáról tesz tanúbizonyságot az a tény, hogy rémületükben rögtön bevetik a katonaságot, és elkezdik lőni a Hupikéket. Winkler és Eldée mindezt a várból nézik végig. Látják, hogy szegényke már nagyon vérzik, a nép pedig hordja alá a vödröket, hogy "kárba ne vesszen, amit ád az ég".

Leginkább az az érzése támad az embernek a dal hallgatásakor, hogy az emberiség önzőségét, rossz tulajdonságait figurázza ki, és mutatja be egy ilyen irónikus, lehetetlen, de ha az igazi értelmét nézzük, mégis elszomorító történettel.