A sztori tekintetében igen elengedték magukat, de ez még így is a rövidebb elgondolkozás után is megérthető tartományba sorolható.

Nappali mese: Az M323 után ez az első nagyon szép, kellemes hangulatú dal. Egyszerűen nem lehet nem szeretni, annyira jó így, ahogy van!

A szöveg magyarázatába inkább nem fognék bele, mindenki hallgassa meg, és próbálja értelmezni maga.

Nem megy: Megpróbálnám értelmezni, de nem megy... Bár biztosan nem ez a célja, ez a szám mégis tökéletesen bemutatja a dohányzás egy újabb kockázatát, így ötletet adhat egy új, szellemes szöveg megalkotásához a cigis dobozokra. Minden esetre hősünk meglehetősen kellemes, humánus módon végez magával. Sokaknak sosem adatik meg ahhoz hasonló, gyönyörű kilátás megcsodálása, mint amit ő az utolsó pillanatiabn élt át - ha nem volt felhős az ég.

Pattanásos asszisztens: A leányzónak, akiről ez a szám szól, egyetlen előnyös tulajdonsága talán a jó dekoltázsa. Legalábbis ez az egyik tény, ami biztosan kiderül a szövegből. Aztán tudjuk még azt is, hogy pattanásos, és azt, hogy asszisztens. Kiderül továbbá, hogy van pasija, aki inkább parfümöt vásárol neki, néhány szép szó helyett. Ezért a lány igencsak ki van éhezve egy kis dicséretre, és örülne, ha valaki elvinné egy Földközi-tengeri hajóútra. Viszont bőven elég egy hetet eltölteni vele, és ha megunjuk ennyi idő után, csak meg kell nyomni egy piros gombot, és nézni, ahogy elviszi egy hatalmas majom...

Rabolónő: A Rabolónőnek két énje van, bár az egyik rosszabb, mint a másik. Általában postákat rabol, és fogdákból szökdös meg, graffitys falak mellett futkározva. Már a rendőrség is keresi, és meg is találják, mert egyszer még neki is le kell bukni. Egy lakásba menekül, eltorlaszolja a szoba ajtaját egy szekrénnyel, és elkezd társkeresni az interneten. De közben van egy macskája is, fekete, amire rálő egy ideges rendőr a tűzparancs előtt, mikor bejutnak a házba. De itt még nincs vége - a nő leüt egy entert, és űrlénnyé változik. Beleugrik a monitorba, és onnan bámul ki a többiekre. A feszültség egyre fokozódik, a meglőtt cicus segélykérőn néz gazdájára, aki ekkor kinyúl a képernyőből, hozzáér az állathoz, mire az is űrlénnyé változik... Aztán mindketten elhúznak már végre.

Jó benne a kórus, mert érdekes hatást ad az egésznek, és így ez a szám valahogy kilóg a sorból, a többi közül.

Szexplanéta: Ki gondolná Winklerről, hogy éjszakánként zenével kábítgatja a nőket, hajnalban pedig elküdi őket a 'csába?

És Eldée-ről, hogy nála még a kályhánál is ott hevernek azok a cica-szerű idegenek, akiket a keze szeret?

És Jules-ről, hogy ő fent, a galérián szokta intézni az efféle ügyeket, ahol szépen gyűlnek a karcok az arcok után?

Mindenki, aki már meghallgatta ezt a számot.

Hogy ki hiszi ezeket el, az már más dolog...:)

Térerő: Kellemes, lassú dalocska, kellemes, érthető szöveggel. Már első hallásra is meg lehet szeretni, ha valaki ezt a számot hallja életében először a zenekartól, egész biztosan kíváncsi lesz a többire is.

Winkler most éppen biztonsági őrként (vagy valami ilyesmi) dolgozik, ezért nagyon lelkiismeretesen kell edzenie, hogy meg tudja védeni magát. Bár ezzel nem szokott gond lenni, hiszen éppen ma délben tépte le egy tag fejét. Azonban ennyi veszély és önzetlen segítőkészség közepette is akad ideje egy kis szórakozásra estig...

Viszont ő sem menne semmire egy kis térerő nélkül.

Türűrüpp: Érdekes, hogy ez a szám sem kezdődik a többihez képest nagyon szokatlanul, utána viszont a refrén meglepően romantikus hangvételűbe megy át. Az pedig még érdekesebb, hogy nem is áll olyan rosszúl nekik ez a stílus. Ettől talán ők is megijedtek, és a dal végén a szöveg visszatér a megszokott kerékvágásba: egy kis Mátrix-fíling, számok, műholdak...