Az Emil.Rulez! története még valamikor a múlt ködébe vesző '90-es évek közepe felé indult, igaz, a hobbiból zenélgető, évente 2-3 számot összedobó zenekart ekkor még Blöki sem ismerte. A nagyvárosi bohémélet rejtelmeit behatóan tanulmányozó fiatal férfiak életében a fordulatot az hozta, hogy a) öregedni kezdtek, b) egy önmagát némi túlzással kereskedelminek definiáló rádióadó játszani kezdte a számaikat.
Így esett, hogy a harmadik évezred hajnalán a zenekar felhagyott a hálózati dzsesszbitangsággal, és latin hangulatokkal teli, dzsesszes felütésű muzsikáját új ízekkel gazdagítva sztárrá vált, miközben az - általában a szövegekkel meggyanúsított, ám a zenéért felelős - énekes, Hajós András, valamint a - zeneszerzőnek tippelt, ám jobbára szövegíróként brillírozó - basszista, Hegyi György ismert médiaszemélyiségekké avanzsáltak.
Eme langy augusztusi estén (a harmadik alapító tag, Verasztó Gyula távozása óta velük doboló) Kisvári Ferenc, no meg Gereben Zita, Warnusz Zsuzsa, Bruzsa Gábor és Fekete Kovács Kornél integet majd mellettük a turisztoknak nyilván már a készülőben lévő új albumról is szemezgetve. Tokásoknak és beesett homlokúaknak, atlétatrikósoknak és anélkülieknek.